A grafikus felületre készített programokkal jelent meg a könnyű testreszabhatóság, az, hogy bármit ide-oda tehetünk a munkaasztalon. Ami elvben nagyon jó, csak a gyakorlatban kiderül, hogy az ilyen ide-oda pakolgatások 80%-ában (notebookon 90%-ban) a felhasználó semmit nem akart átállítani, csak egyszerűen félreklikkelt, és ennek issza meg a levét: a menü leugrott a munkaterületre, "Ezt hogyan kell visszacsinálni?" mivel ez nem a program utasítása, undo-val nem lehet.
A webes szolgáltatások közül erre a működésre tipikus példa a Netvibes, az ember itt is gyakran rendezi át a munkaterületet véletlenül. Van egy fogadásom, hogy a sosem elég gyors javascript-futtatások közben az erőforrások nagy része olyan funkcióra, a fogd-és-vidd műveletek várására megy el, amit a felhasználó a legeslegritkábban használ, legalábbis tudatosan nem.
A Chrome után a Firefox 3.1 beta2-ben jelent meg az új fülek létrehozásának új, az edigieknél félelmetesebb lehetősége: a fület lerántjuk a munkaterületre, és új ablakban nyyílik meg. Ugyanúgy értelmetlen az ötlet, mint az összes többi, de ha már megcsinálták, legalább vissza lehetne csinálni.
Mennyivel jobb lenne, ha az interfészek tervezői eljutnának odáig, hogy a munkaterületet le lehessen zárni, és akkor ne lehessen tönkretenni, ha meg valaki alkotni akar rajta, akkor kinyithassa.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.