KGyST

Ez egy három részesre tervezett sorozat második része, az első rész itt, a harmadik itt van.

Akkor most fényképezzünk.

Először az MDFB működéséről:

A képernyő(memóriá)t figyeli, x*y téglalapra  osztja fel, és a téglalapok (kiválasztott pixeleinek) fényességének (vagy egy-egy csatornájának) az összegét figyeli. Ha a cella fényessége megváltozik, exponál.

A fontosabb paraméterek:

• Paraméter beállítás: a szkript több paraméter-készletet is el tud menteni (nagyon hasznos! Pl. külön készletet lehet létrehozni az éjszakai, vagy a nappali fényképezéshez), éppen melyiket használjuk (alapértelmezettként a 0-ást).
• Colums/Rows: ennyi cellára osztja fel a képernyőt
• Treshold: küszöbszint, az ennél nagyobb fényintenzitásváltozásnál exponál
• Triger delay (0.1 sec): ennyiszer 0,1 másodpercet vár az exponáláselőtt, ez célszerűen 0
• Masking: a kiválasztott cellákat használja, vagy a ki nem választottakat (érdemes ezt nem keverni)
• Mask rows: Columns Left/Right/Rows Top/Bottom:  A képernyő szélén hány sornyi cellát ne vegyen/vegyen figyelembe
• Shoot fast=0, ...: Értelemszerűen 0

A fényképezésről általában

A gépet állványra kell mindig tenni (bár használható kézből is). Az ideális zivatar olyan messze van, hogy a felhő egésze befér a látómezőbe (ha a zivatar közepében vagyunk, akkor pl. a hátunk mögött csapkodó villámokat nem tudjuk fotózni, emellett az eső sem örvendetes, többek között a villámot is takarja). A gépet teljesen manuálisan kell használnunk, azaz egyrészt az AF Lockot be kell kapcsolnunk, másrészt a zársebességet-rekesznyílást be kell állítanunk. (Ezeket a CHDK -menüből is lehet állítani, de az kicsit macerásabb). Mindenképpen javasolt a kép raw-ba (is) mentése.

A szkript beállításakor a legfontosabb a cellák maszkolása úgy, hogy a látómezőbe semmilyen mozgó tárgy ne kerüljön (a fák belógó levelei problémásak mindig).

Az egyszerű eset: fényképezés éjjel

Az északai fényképezés elsősorban azért egyszerűbb, mert gyakorlatilag tetszőlegesen hosszú expozíciós időket alkalmazhatunk (és érdemes is alkalmazni, akár 5-10 másodpercet is), a háttér nem fog beégni, csak a kisülés elejét kell körülbelül elkapni, és nem kell a végével bíbelődni.

Az éjszaka fényképezett villámok látványosabbak is: az erősebb kontraszt a villámok finomabb részleteit is megmutatja, a felhők szokatlan (alulról) megvilágítása is izgalmassá teszi a képet. Emellett a hosszabban exponált képekben egyszerre több villám is megjelenhet.

A tipikus éjszakai fényképezés 1-5 másodpercet használ ISO 100-nál, persze végtelenre fókuszálva. Lehet kis rasztert (6 sor*6 oszlop) is használni, alacsonyabb küszöbszinttel (pl. 10), de vigyázva arra, hogy a CCD zaja ne okozzon véletlen exponálást. Ha a villámok java része a felhőn belül marad, érdemes lehet a nappali fényképezéshez hasonló, magas küszöbszintű exponálást használni, ami csak a közvetlenül látszó villámra exponál.

A problémás eset: fényképezés nappal

A nappali villámfotózás fő problémája, hogy a gép hajlamos már akkor exponálni, amikor az elektromos kisülés még a felhőn belül van, de visszfénye már elég erős. Ez az éjszaka alkalmazott több másodperces expozíciós időknél nem problémás, de nappal az 1/50-1/500  másodperces expozíció időkkel exponálva gyakran a villám elé fényképez a kamera.

A megoldás csak a villám közvetlenül látszó magas fényére exponálni, magas küszöbszinttel. Nappal tipikusan a lehető legtöbb és legkisebb cellát kell alkalmazni (nálam 30*30) viszonylag magas, 20-30-as küszöbbel.

Nappal a fényviszonyok is gyorsabban változnak, a kamera zársebességét időnként aktualizálni kell.