KGyST

A Veszprémben történt gyilkosság sajátos hozadéka lett, így webkettőügyileg, hogy jópár szájt pánikszerűen tiltotta le a kapcsolódó cikkek kommentálhatóságát. Az összes létező blog és fórum pont akkor csődölt be, amikor a legnagyobb szükség lett volna rájuk: amikor viszonylag sok ember nyilvánított (volna) véleményt egy igazán releváns ügyben. Nem győzték a moderálással.

Az, hogy bármilyen cikkhez csak megfelelő vélményt lehet fűzni, nem baj, (irányított szólásszabadság, mondhatnánk, a honvédségi irányított szabadidő = fegyvertisztítás mintájára), de akkor vagy moderáljanak elegen, vagy hagyjanak mindenkit megszólalni. A hozzászólások letiltása egyébként senkit nem lepett meg, mindenki természetesnek vette, hogy van, amikor a moderátorok nem bírják az iramot, ez a kommentálhatóság ára.

Aki látott már webkettőt bekapcsolva, akár távolról, az tudja, hogy az egész arról szól, hogy ha nincs pénz valamire, azt ki kell szervezni, a közösség majd megoldja ingyen. Az egyik fele boldog, hogy csinálhatja, a másik fele boldog, hogy nézheti. Most érhettek volna be azok a változások, amiket a tengerentúlon pár éve már bevezettek, és amellyel megoldották, hogy a blogok és fórumok nagy tömegű kommentel is meg tudjanak birkózni, illetve az ott megjelenő információ ne egy ömlesztett katyvasz legyen, hanem értelemmel bíró információ. Ezek:

• Közösségi moderáció bevezetése: a blogger/cikkíró a hűségesebb kommentelőire (többre) moderációs jogokat ad. Ha ketten moderálnak, kapásból feleannyi lesz a munka, ugye.
• Hozzászólások elsűlyeszthetősége: Ha a legújabb hozzászólások jelennek meg legfelül, és jogot adunk minden felhasználónak ahhoz, hogy minden egyes hozzászólást eggyel lesűlyesszen illetve eggyel felemeljen (azaza hozzásólások eredetileg időrendi sorrendjét befolyásolják) akkor előbb-utóbb hozzászoknak, hogy a legrelevánsabb információ van legfelül, a legkevésbé relváns pedig legalul, és az egészhez nincsen szükség túl nagy felhasználói munkára (gombokkal értékelni a legkönnyebb), azaz feltehetóen viszonylag sokan fognak ebben részt venni. Így dolgozik pl. a Wired is. Célszerű lehet (illetve ilyen esetben adódik), hogy a threadelést megengedjük, a válasz-hozzászólások magukkal emellve az eredetieket, feltűnőek maradjanak. Elegendő aktív felhasználó esetén a gyenge hozzászólások hamar lesűlyednek, a fontosak meg fentmaradnak a tetején.
• Meg lehetett volna próbálni, hogy minden egyes felhasználó egyszerűen eltüntethesse bizonyos másik felhasználók hozzászólásait a saját felületéről. Csökken a zaj, ha a hülyéket nem kell végigolvasni, de mégsem kell kimoderálni őket.
• Nehéz elképzelnem az is, hogy a trollokat, ha már bannelték valahonann, mért nem lehet újabb regisztrációjuknál megvárakoztatni. IP alapján azonosítható, hogy valszeg ugyanarról a gépről jön-e egy új regisztrációs kérelem, nem nagy kaland egy-két napot vagy hetet váratni a megerősítő levéllel.

Nem értem, na. Ezek kevesebb munkának tűnnek, mint a folyamatos moderálás.

Napjainkig az űrrepülés állami pénzekből és katonai eredetű rakétákkal üzemelt, ez nem meglepő módon zsákutcának (és pénznyelőnek) bizonyult, amiből szinte lehetetlen kimászni, különösen a hidegháború végeztével. A rakéták gyártói érdekeltek a tetemes árú, egyszer használatos eszközök gyártásában, és ahhoz, hogy valaki erre a piacra belépjen, nagyon sok pénzre van szükség.

Számomra a Phoenix űrszonda leszállásakor, illetve az akkor a Twitteren folytatott diskurzusból lett világos, hogy a Web 2.0, általában az informatika területén dolgozók (a magyar jómunkásemberek és az amerikai nagybefektetők egyaránt, úgy látszik) mennyire elkötelezettek az űrrepülés iránt. Bár a pénz nagy részét nem ők adják, de az a párszáz millió dollár, amit (a nagybefektetők, értelemszerűen) betesznek, kucsfontosságú helyeken landol, és itt  nem csak az űrturizmusban betöltött (fogyasztói) szerepükre gondolok.

A közeljövő szó szerint pezsegni fog az informatikusok által pénzelt/menedzselt űrmisszióktól, melyek akár paradigmaváltást is elhozhatnak a legközelebbi jövőben, itt egy (értelemszerűen) nem teljes lista, félig-meddig időrendben:

• SpaceX: CEO-ja az ex-Paypalos Elon Musk. A Falcon 1 és 9 hordozórakéták és a Dragon űrhajó gyártója, minegyik többször felhasználható, remélhetőleg drasztikusan csökkenteni fogják az alacsony föld körüli pályára jutás költségeit (3500$/kg a mostani 10 000-25 000 $/kg-val szemben), ambíciókiról sokat elárul, hogy a nagyobbik rakéta hasznos terhének Mars felé indítható tömegét is megadják. A Falcon 1 tavaly (negyedik nekifutásra) már repült, a Facon 9 most, február-márciusban, a Dragon talán a második negyedévben repülhet, még idén dokkolhat a Nemezközi űrállomáshoz.
• Ansari X -Prize, Spaceship Two: A soroztgyártott rendszer hordozórepülőgépe már tavaly, a SpaceShipTwo reélhetőleg idén repül, nem kis részben a Microsoftos Paul Allen pénzéből. Persze az X-Prize-ot kiíró Ansari család is a tech-szektorban utazik.
• Ha már Paul Allen akkor Microsoft SETI Institiute és Allen Telescope Array, mely, ha készen lesz, a világ legjelentősebb SETI-re szánt berendezése lesz
• Ha Microsoft, akkor a konkurens is: a Google Lunar X-Prize célja egy magán-holdszonda kifejlesztése, mely a felszínen a leszállás után még 500 métert is meg tud tenni
• TESS: szintén részben a Google anyagi és technológiai támogatásával épülő űrtávcső, mely elsősorban fedési exobolygókat fog keresni, talán 2012-től
• Armadillo Aerospace: a cég több versenyben (Ansari X-Prize, Google Lunar X-Prize) is érdekelt (volt), a Lunar Landing Challenge 2008-at meg is nyerte, alapítója a Doom-ot író John Carmack, de támogatója az nVidia is.

A Google Translate vs. Webfordítás.hu meccs állása 4:2 a magyar cég javára, de mindenki tudja, hogy ez a jövőben jelentősen megváltozhat, és ennek nem a Google nyers ereje az oka, hanem az, mi az utóbbi húsz év számítástechnikájából en bloc kimaradt: a tanulás képessége.

A nyocvanas években sokat handabandáztak a szakértői rendszerekről, meg a mesterséges intelligenciáról, aztán a kilencevenes években valahogyan nem lett az egészből semmi (leszámítva persze a digitális vérnyomásmérők Fuzzy-logikáját). Idén ugyanúgy nem vesznek körül minket robotok, mint húsz éve, tetszőleges oprendszer gyakrolatilag semmivel nem tud többet a Win95-nél. Miért?

Asszem, a lényeg nem a függvényérték, hanem a derivált. A ma szoftvereit ugyanúgy (a felhasználók számához képest) kis csapatok fejelsztik, mit ötven éve, kapacitásuk -a megoldandó feladatokhoz képest- per definitionem kicsi. Ennek megfelelően az általuk fejlesztett szoftverek ugyanúgy nem lesznek szakértői a megoldandó problémáknak, mint a húsz év előttiek.

És itt jön a Google Translate nagy dobása: az ő szoftverük, akárhogyan is fordít ma, egyszer meg fog mindent tanulni. Nem nagy kunszt az egész, csak kettő, talán három dologra van hozzá szükség:

• A legfontosabb persze, a tanulás képessége, a folyamatosan növekvő, néha egymásnak ellentmondó bejövő adatok alapján megváltoztatni a viselkedést, ez persze mind közül a legbonyolultabb.
• Legalább ilyen fontos, hogy nagyon egyszerű a tanítás. (Egyébként lehetne egyszerűbb is.) Nem kell regex-kifejezéseket, programkódokat írni a felhasználónak: emberi nyelven magyarázzuk el a programnak, mit is akarunk, azzal, hogy beírjuk a helyes kifejezést.
• Talán ugyanilyen fontos, hogy mivel egy, központosított rendszerről van szó, minden egyes felhasználó tudása felhalmozódik, mint a Wikipédiában. Nem szóródnak szét a tudásmorzsák egyes felhasználóknál, mint pl. a rosszul megírt, offline programoknál. Ott hiába fejleszt ki valaki egy-egy szkriptet egy feladat megoldására (mondanom sem kell, nem embernek való, programnyelven), alig van esély arra, hogy más, hasonló problémán dolgozó ember rátaláljon ugyanarra a probléméra, az még a jobbik eset, ha létezik valamilyen kereshető fórum a témában.

A Lifehackeren a minap szavazás volt arról, hogy mi a legnépszerűbb, a Windows tálcájában futó program. Az erős mezőnyben történetesen egy olyan program nyert, a Digsby, amit totál nem ismertem, nosza, ki is próbáltam. Nem vettem használatba, pedig elvben pont megelelelne.

A program az összes IM-kliens (mínusz, persze a Skype), Facebook- és egyéb közösségi szájt- hírfigyelő, emellett a bejövő leveleket is csekkeli. Majd' mindent tud, amit egy ilyen progginak tudnia kell, de ennek ára van: az összes jelszavamat elkéri, és online tárolja.

Na ez az, mai kiverte a biztosítékot, én már nem is számolom, hány olyan hely van, ami az adatok, kapcsoolatok importálásához, vagy a rendszeres hozzájuk féréshez elkéri a legfontosabb szájtok valamelyikének passwordjét is. (Legutóbbi ilyen a Webisztánon hájpolt blip.fm volt), a Digsby ezt vitte a tökélyre a legfontosabb 5-10-20 password elkérésével.

Mivel a szájtok közti adatcsere nyilvánvalóan egyre elterjedtebb lesz, ezt a problémát ha kábé egy éven belül nem oldják meg (a MyOpenID-hez hasonló identitáskezelő rendszerek), abból bizony nagy kupleráj lesz.

2008. december 8-án lépte át az internetet használók tábora a bűvös egymilliárdos határt, az otthoni és a munkahelyi hozzáféréeket számolva (és kihagyva a netcafék látogatóit és a PDA-k felhasználóit).

A legynagyobb online felhasználótáborral nem meglepő módon Kína (170M) és az USA (160M) rendelkezik, Japán, majd a három fontosabb európai ország előtt. Ami nagyon meglepő, hogy India, melynek lakossága és fejlettsége alig marad el Kínától (illetve, ezek alapján mégsem alig), mindössze 35M felhasználóval (a kínai ötöde) rendelkezik. Nem meglepő, ha az indiai csoda ráérősen közeleg, illetve el lehet azon gondolkodni, hogy mennyire reális az ipari társadalom átugrása, és azonnal az információsba érkezés. A jelek szerint kevésbé.

Miközben kis hazánkban az emberek egyik fele az épp most nyolc éves Wikipédiát megmenteni szeretné, a másik felük meg egyszerűen az áltudományok közé sorolja, a nagy Wikipédia háza tájén folyamatosan születnek a (szerencsére pozitív) hírek.

• A belépési küszöb lejjebb szállítására a Stanton Foundation alapítványtól 890 000 dollárt kaptak a felhasználói felület fejlesztésére, a kezdőknek így nem kell megtanulni (az amúgy sem túl bonyolult) Wikikódot
• A Yahooo! bejelentette, hogy a Wikipédiát integrálják a cég több projektjével, többek között a SearchMonkey szematikus keresővel, a Wikimedia Commonst pedig a Flickr-rel.
• A Wikipedia Foundation sikeres gyűjtőakciójának köszönhetően a Commonson tárolt médiafájlok (jelenleg is 48 TeraByte) száma is alaposan megnőhet
• Nemrégen indult a mobiltelefonokkal elérhető mobile.wikipedia.com, és elképzelhető, hogy nemsokára elindul a Spoken Wikipedia is.
• Érdekesen akalul a Wikipédia háza táján a szerzői jogok vs. szabad felhasználhatóság- verseny, tavaly fizikusok tiltakoztak azellen, hoyg a Physical Review Letters nem akarta megengedni a publikációk online reprodukcióját, év végén a közismertté vált esetben az RNA Biology már kifejezetten javasolta, hogy a Wikipédiában is kivonatolják felfedezéseikat a biokémikusok (nyilván a világvégi újságnak jót tesz a forráshivatkozások által generált forgalom). Érdekes tipp, hogy az OpenOffice 2.3 feletti verziói a szöveget át tudják konvertálni a Wikimedia formátumra (File/Export, Mediawiki).

A konkurencia sem alszik, a Knol, kb. fél évvel az indulás után, elérte a 100 000. szócikket. (A Wikipédia évente kb. 500 000 szócikkel gyarapszik). Persze a verseny mindenkinek jó.

Hh cikket írt a Webisztánon, amiben kevesli a Wikipédián megjelenő kötelező tananyagot. A cikk mögött lévő a logikával alapvető bajok vannak.

1. Wikipédiázni egy hobbi, és mindenki olyan szócikket szerkeszt, amihez éppen kedve van. Ha valaki most "önfeláldozásból" ír két cikket (amiből a helyi kompánia egyet úgyis ízekre szed) akkor kb. egész életére letudja ezt, mint a Föld napi környezetvédő, aki ezen az egy napon otthon hagyja az autóját, a többi háromszázhatvannégyen meg nyugodt lelkiismerettel, környezettudatosan autózik. ("Én megtettem")  Ebből egy egyszeri cselekvés lesz, egy áldozat, és nem egy értékrend. Pedig ezt lehetne élvezettel is csinálni, persze más cikkekkel. Rövid távú előny, hosszú távú hátrányokkal. Magyarországon ismerős, egyébként.
2. Ami sokakat érdekel, az megfelő mennyiségben jelen van. Az, hogy pl. Bibó István kurva rövid a WP-n (egyébként annyira nem az), az nem feltétlenül azt jelenti, hogy a Wikipédiával van baj. Jelentheti azt is, hogy Bibó Istvánnal van a baj, egy most hatalmon (itt nem csak a politikára gondolok, hanem általában az establishmentre) lévő kisebbség kultuszfigurája, aki a többieket a legkevésbé sem izagtja. 
3. Mindez persze jelentheti azt is, hogy akinek éppen Bibó vagy Blaha számít kultfigurának, az kimarad a WP-ből. Analfabéta (számítógépesen, persze, vö computer literacy), vagy éppen nem szeretne betenni semmit a közösbe, állami támogatás nélkül.
4. Aztán, hogy Karády Katalinról csak egy sírkő fényképe tud megjelenni, mert minden más kopirájtos, és így a Wikipédiára nem feltehető, ez meg egy másik logikáról kiállított szegénységi bizonyítvány, de ez már egy másik történet.

Az nem baj, hogy a WP-n nem a kötelező tananyag van. Azt letudtuk a középiskolában, elfelejtettük. Nekem nem hiányzik. Inkább az a négy-nyolc-tizenkét év, amikor csinálhattam (tanulhattam) volna valami értelmes-érdekes-használhatót is.

Örömmel olvasom a hírt, hogy

co.mments will be shutting down Jan 11, 2009. It’s been a wonderful ride, unfortunately regular upkeep, and our friendly spammers, have turned it into a chore. I need the time and energy to focus on other things, so sadly, I’m going to shutdown the site by the end of this week. Thank you all for your support, Assaf

magyarul bezár a co.mments, az egyetlen használható szájt, amivel az ember a kommentjeit követhette idáig. Nem sok alternatíva van, még megbízhatónak találom a cocomments.com-ot ami pl. a blog.hu-t nem tudja követni.

Szép kilátások. Ez az egész azért szórakoztató, mert miközben a fantázia nélküli szájtok nem győzik egymást majmolni, minden ötletre rámozdul néhány másik cég is, bár tuti, hogy semmi esélyük, úgy tűnik, egy niche most üresen fog maradni, pedig a monetarizáció, az RSS-be tett hirdetések révén nem lett volna túl nehéz, ha az RSS valmilyen szinten érdekes technológia, akkor előbb-utóbb úgyis tele lesz reklámmal, amit persze megfelelő alkalmazással lehet szűrni.

Maradnak szerveroldalon megoldott reklámkövető megoldások, mint a Disqus, vagy éppen az Inda Radarja, (ami elvben majd más magyar blogszolgáltatókat is tud majd figyelni) már ahol ezek léteznek. A többi: kálló.

1. A Google Chrome megközelíti a 10%-ot, a Firefox stagnál, az IE legalább 10%-ot veszít, így pl. Magyarországon egy időre az Ff lesz a piacvezető. Hosszú távon viszont kiegyenlítődik a küzdelem, és legalább három browser lesz erős, emiatt javulni fog a web biztonsága(!). 2009 lesz az Opera utolsó esélye: ha nem tudja futtatni a Firefox kiegészítőit, vége a táncnak.
2. A böngészők kilépnek eredeiti funkcióik közül. A Firefox a nélküle is futtatható, de rá írt kiegészítők miatt félig átveszi az oprendszerek szerepét, hasonló alkalmazások születnek rá, mint az Adobe Air-re. Tömegesen jelennek meg a mobiltelefonos böngészők, a Skyfire mellett a Firefox és a Chrome is versenybe száll, a mobil Opera megrogyik, de a cég még nem megy csődbe.
3. Meg fogunk lepődni a Linux piacszerzésén: a netbookok miatt megmásfélszereződik. Vagy mindenki fekete Windowst installál, és akkor a linuxguruk lesznek meglepve.
4. Valaki még villantani fog egyet netbook vonalon: fog jönni egy gép, ami sokkal igénytelenebb a maiaknál, és feleannyiba (100 dolcsi) kerül.
5. Az összehajtható billetyűzet és az összehajtható monitor házasságából megjelenik az összehajtható számítógép, amely kicsire összecsomagolható, esetleg a ruha része lesz. De ez nem lesz 100 dollár.
6. Komoly áttörés a képfelismerési technológiák terén: a képeket gépek címkézik majd. A javuló arcfelismerés a deep web indexálása miatt kínos titkok fognak kiderülni. A keresési találatok között mások bankszámlaforgalma és az elterjedő egészségügy szolgáltatások miatt kórtörténete is fel-felbukkan majd. Az első ilyen sokkszerű lesz, aztán megszokják, hogy nincsenek titkok. A Google Maps intergálja az Street View-be az elérhető webkamerák képt is, amik szintén kereshetőek lesznek.
7. Google Translate magyarul.
8. Az Egyesült Államokban elterjed a tudományos publikációk azonnali összefoglalása és hivatkozása a Wikipédián, a szerzők által.
9. Megjelenik az információknak az a fajta összekapcsolása, ami már több, mint közösségi, de még nem szemantikus: egy olyan XML alapú szabvány, ami már több mint RSS. Egy Twitterre posztolt üzenet megjelenik a Facebook status updateként, de a beírt link a Del.icio-us-ben is mentődik, azonnal. Egy fotómegosztó szájtra feltett képeket online szerkesztővel szerkeszthetünk, és a késztermék az eredeti szájton tárolódik, bármelyik is legyen az a szájt. Az RSS-ben lesz full content és 140 karakteres összefoglaló is, rövidített linkkel. A feed overload így kezd megoldódni. Ez valami hasonló lesz, mint amit a FriendFeed csinál, de hogy ettől nekik rossz lesz, vagy éppen ők találják ki, az homályos.
10. Elterjednek a Yahoo Pipeshez hasonló, információfeldolgozó szájtok: egy RSS-t (vagy az új XML alapút) bevezetve, megkapjuk a tartalmat egy másik nyelvre lefordítva, vagy Wikipédia-linkekkel kiegészítve, vagy éppen AideRSS-nek megfelelően szűrve. Az erősen processzált információ miatt az eredeti adatra az öreg isten sem fog ráismerni, könnyen elveszhet a reklámok között.
11. Összeér a social networking és az információ megosztása. Emberek fognak megismerkedni, mert hasonló információkat osztanak meg, viszont a hasonló gondolkodású emberek sokkal relevánsabb információkkal látják majd el egymást, nyelvi korlátok nélkül. A két gráf (social és sharing) egymásra talál. A GÉP (melynek érzékszervei a fídek, tárgyi tudása a Wikipédia, esze a keresőmotorok összessége) mindezt figyeli, és értelmezi. Az első ilyen szájt a használhatóvá tett TurulMeme lesz, így egy magyar startup fog világszenzációt kelteni.
12. Ha megjelenik a mesterésges intelligencia, akkor azt sekni nem fogja észrevenni, mert ott fog felbukkanni, ahol a legkevésbé várnánk. Talán a keresők találatai lesznek sokkal okosabbak. Nem lehet majd megmondani, hogy az intelligencia meddig gépi (keresőmotor) és mettől közösségi (SearchWiki).

Amit én a 2008-as év legnagyobb fejleményének tartok, az a Firefox 3-ba épített Awesomebar és környéke, komolyan, az ember ilyenkor kezdi azt hinni, hogy lesz még használható számítástechnika egyszer. Talán.

Nyilván ezt nem a Firefox lánglelkű készítői találták ki, emlékeim szerint az első ilyen proggi a Mac-es Quicksilver volt, ami egy launchpad, majd jöttek ennek a különféle klónjai, a Gnome Do, a Launchy és az Executor. De, időben visszamenve, a GIMP menüiben már vagy tíz éve megvalósították az alapötletet, ott is dinamikusan lehetett a billentyűzetkombinációkat.

Amit szeretek benne:

1. Végre valami, ami számítástechnika és hajlandó tanulni. Ez tulajdonképpen a legfontosabb az egészben a számítógépek a mai napig képtelenek a tanulásra, mert nincsen olyan nyelv, amin el lehet bármit is magyarázni nekik. Így aztán nem meglepő, ha buták is maradnak.
2. Ellentétben más, intelligens dolgokkal, az Awesomebar lelki életébe a Del gombbal meglehetősen egyszerűen be lehet avatkozni.
3. Kihasználja a billentyűzet nyújtotta lehetőségeket. Amíg nem lesz valami drasztikusan eltérő interfész (hang-, tekintet- és gondolatfelismerés), addig úgyis ez lesz a fő beviteli eszköz.
4. A frecency (gyakoriság + frissesség) is egy jó megközelítés, egyszerűen működik, na.
5. Valószínűleg segít a dolgon az is, hogy a historyban (is) keresés miatt nem kell semmilyen webcímet eltenni bookmarkba. Nem kell előre okosnak lenni, elég utólag is.